március 14. Székesfehérvár.

8 órára értünk oda menyemmel és két klubtársammal. nemsokára megérkezett Edit is. Rögtön megismertük egymást, pedig még nem találkoztunk. Kicsit később megérkezett Kata, Móni, Attila és felesége,..... Hálás vagyok a sorsnak, és nem utolsósorban Erzsikének és Istvánnak, hogy ennyi szetetre méltó jó emberrel hozott össze! Mikor megérkezett István bejött megnézni, hogy rendben van minden a szimpad körül, és kiment az öltözöbe. Utolsó fellépő volt, nagyon nehezen ment el az az idő amig várunk rá, de eljött a váravárt pillanat, nagy ovációval fogadták - A és elkezdett énekelni, csodálatos volt hallgatni, nagy élményben volt részem! A koncert után kicsit kifújta magát és én voltam az első aki átadhattam Istvánnak az ajándék omat. Megkérdezte: Mit kaptam? Magam készítettem neked, banános tekercs- válaszoltam. Az jó, szeretem! Mosolygott. István! megtisztelsz egy közös fótval? Kérdeztem. Természetesen! Végtelen nyugalommal és türelemmel válaszolt. Pedig látszott rajta, hogy nagyon fáradt volt! És sorra került a közös fotózás és a CD dedikálása. Majd visszamentem az asztalomhoz, leültem, és arra gondoltam, hogy ez biztos megtörtént? Igen! Elindultam hazafelé, és még sokáig erre a szép estére gondoltam.