Egy csodálatos nap Kedves klubtagok!

Barátnőm, Csiba Melinda példájára én is megírom az Istvánnal kapcsolatos élményeimet és az első találkozás fejelhetetlen pillanatait. Bár barátnőm már szinte mindent részletesen leírt, én mégis megírnám a saját változatomat is. Már egész héten izgatott voltam és vártam már hogy eljöjjön a nap, amikor láthatom Istvánt, azért mert ő számomra példakép, egy csodás előadó és fantasztikus hangú énekes. Mint barátnőm írásából kiderült én is szoktam énekelgetni, de egyelőre csak hobby szinten, de talán a későbbiekbe komolyabban fogalakozhatok a zenével. Számomra sokat jelent a zene. A zene nekem a nyugalmat jelenti, egy békés szigetet ahova el tudok bújni,ha gondjaim vannak,ha bánatos vagyok, a zene megnyugtat és felvidít! Én úgy érzem a zenével sokat lehet adni az embereknek, egy kis darabot magadból átnyújtani másoknak,a zenében benne van a szív és a lélek is!!! A jó zene legalábbis szerintem ilyen. És szerintem nem sok előadó van Magyarországon, aki ilyen zenét tud nyújtani, de a mi Tabáni Istvánunk ilyen előadó. Éppen ezért szerettem volna egyszer élőben is látni őt. A történet még februárba kezdődött, amikor meghallottam a Marcali tv-ben hogy István Marcaliba jön. Ennek nagyon megörültem és amint lehetett be is szereztük anyukám segítségével a jegyeket. Én, mint azt már barátnőm élménybeszámolójában olvashattátok egy különleges ajándék kal készültem Istvánnak, dalokat énekeltem fel, a magam módján. Tudnotok kell,hogy nem vagyok profi, de imádok énekelni(ha tehetném ezt csinálnám mindig,de sajnos más is van, amit kell csinálnom emellett). Szóval dalokat készítettem neki ajándék ba (bár a felszerelésem sem volt a legjobb, igyekeztem mindent beletenni szívvel és lélekkel énekelni). A végeredmény mégsem lett e legjobb (legalábbis szerintem) és gondolkodtam is hogy odaadjam-e neki a sokáig készített ajándék ot. Végül barátnőm unszolására ezt megtettem (bár sejtettem, hogy nem minden volt a legtökéletebb azon a CD-n). folyt. A koncert napján korán reggel indultam haza Marcaliba Veszprémből (itt tanulok). Otthon még elrendeztem pár dolgot a barátnőm érkezése előtt. Aztán megérkezett a barátnőm. Még sok időnek volt a koncert kezdetéig. Ebédeltünk, beszélgettünk, majd én elmentem fürödni. Aztán készülődtünk mindketten és az ajándék okat is összekészítettük. A barátnőmnek mondtam,hogy amit Istvánról készített rajzot,azt mindenképp tegye bele az általa készített albumba. Nagy unszolásomra ezt megtette. Miután mindennel elkészültünk elindultunk a koncert helyszínére a Kulturális Központba. Kb negyed 7-re értünk oda. Már egypár ember bent volt a termbe, de nem sokan így a 3. sorba jutott hely. Ennek nagyon örültem, mert így legalább közelről láthatjuk, gondoltam magamba. A koncert előtt még megkérdeztük, hogy Istvánnal tudunk-e találkozni és mikor. Azt mondták csak koncert után tudunk vele találkozni. Ekkor visszamentünk a terembe és vártunk, hogy kezdődjék a műsor. 7 óra után pár perccel el is kezdődött a koncert. István előzenekara a Stringers nevű gitártrió volt. Nagyon jól zenéltek, nekem legalábbis tetszett. Az énekesüknek hasonló hangja volt, mint Demjénnek, legalábbis szerintem. Jó kis előadás volt, amit nyújtottak. Kb 8 előtt 10 perccel fejezték be és utána következett István. A zenekar és a kultúrház igazgatója fel is konferálta Istvánt., aki jött is és hatalmas tapsvihart kapott. Hát igen, megérdemelten!!!Ezután még kicsit átrendezte a színpadot,hogy legyen egy kis helye. Arrébb rakta a gitárokat, meg a kottatartót, ami aztán szétesett. Közben meg viccelődött. (Nagyon jó humora van!!!). Azt mondta, csak egy kis helyet szeretne, táncolni azért nem akar. Aztán elkezdett énekelni. Azokat a számokat énekelte, amit a Csillag születik döntői alatt. Az első dala a Majdnem szerelem volt-ezen majdnem elsírtam magam és ugyanígy a Fényév távolságnál is elérzékenyültem, de ennél a dalnál szerintem maga István is. Elénekelt 5-6 dalt, közben többször ivott, mert kiszáradt a torka, gondolom még nem jött helyre a betegség után. Közben többször viccelődött. A Bohem R. előtt úgy vezette be a dalt, hogy most az a dal következik, amiben benne van az hogy: mama Úhúhúhúhú. Aztán meg mindig ivott a dalok között és egyszer azzal is viccelődött, mondván mindjárt elfogy, a vize annyit iszik. Erre a közönség visszaszólt, hogy:- Nem baj majd hozunk helyette másikat!!! A végén még elénekelt két másik dalt is. Az egyik egy Queen dal volt, jó kis pörgös szám volt. Tetszett nagyon. Na, erre mondta azt,hogy: -Lehet jönni táncolni!!!Hát majdnem felugrottam egy táncra a színpadra,de nem ment senki,így én se mentem. A koncert végén hatalmas tapsvihart kapott István, alig akarták elengedni őt. Egy kislány bedobott egy aranysárga csillagot a mi csillagunknak. Ő pedig mosolygott. A koncert után gyorsan kirohantunk a előtérbe,ahol azt mondták István hamarosan jön,csak interjút ad a helyi tv-nek. Hát az interjú eltartott egy darabig, szerintem legalább fél óráig. Mi ott vártunk a tömegben, kértünk pappírt a dedikáltatásra. A többiek is izgatottan várták Istvánt. Végre megjelent az ajtóba és elkezdődött a dedikálás. Mi eléggé az elején voltunk a tömegnek, hamar sorrakerültünk. István kézséges volt mindenkivel. Fényképezkedett sokakkal és dedikált és sok emberrel kezet fogott. Végre mi jutottunk sorra. A barátnőm képeket készített a dedikálásról és az egész koncertről. Szóval végre odajutottunk Istvánhoz. Először dedikálást kértem egy fehér lapra, majd a Blikkes CD-t is (névre szólóan dedikálta). Aztán meg odanyújtottam neki az ajándék omat (egy kicsit zavarba voltam): István meglepődött azon, hogy ajándék ot adtam neki. Rám nézett és ezt kérdezte: -Ajándék nekem? Erre én mondtam neki: -Igen, egy kis meglepetés.(nem akartam elárulni pontosan mi az). István elmosolyogta magát és elvette az ajándék ot. Erre megkértem, hogy készíthetünk-e közös képet. Erre azt mondta persze. Utána a barátnőm is odament, neki is dedikált, majd én készítettem róluk közös képet. Szerettem volna még egy olyat is, amin mind a hárman (barátnőm, István és én) rajta vagyunk, de a biztonsági ember azt mondta,hogy még sokan vannak mögöttünk,így odébbálltunk. Ott voltunk István és a biztonsági ember háta mögött, amíg a dedikáció véget nem ért (tehát csomó ideig még). Szóval ott álltunk tőle kb. 1,5m-re.Nagyon jó érzés volt!!!Aztán jöttek még csomóan dedikálást kérni, meg közös fotót. Egy anyuka a kisbabája képét íratta alá. Ez nagyon megható volt. A végén, amikor az emberek elfogytak gondoltam mégegyszer megpróbálkozom a közös képpel. Így megkérdeztem Istvánt, aki azt mondta hát persze. Ennek nagyon örültem. A barátnőm pedig megkérte a biztonsági embert, hogy fényképezzen le minket! Ezután mi is mentünk. Felvettük a kabátunkat és kimentünk az épület elé. De még nem mentünk haza, mert meg akartuk várni, míg István kijön. Először azok jöttek, akik István előtt játszottak. A barátnőm, meg én odakiálltottunk nekik, hogy: Jók voltatok!-azért hogy ők se érezzék rosszul magukat. Megköszönték. Aztán jöttek a tv-sek. Én nem akartam interjút adni, ezért odébbálltam, de a barátnőm adott. Ezután megvártuk, míg kijött István. Egy fehér autóba beszállt a testőrével együtt. Az ajándék ok ott voltak a kezében. Annyira örültem!!! Aztán akik még ott voltak mindannyian integettünk neki és ő mosolyogva visszaintegetett, aztán elhajtottak Pest felé. Mi pedig hazafelé mentünk. Egész úton hazafelé a koncertről beszéltünk és az élményeinkről, meg még otthon is. Még most is tisztán él bennem annak a csodálatos napnak az emléke. Soha nem fogom elfelejteni és remélem lesz még alkalmunk, hogy máskor is találkozzunk Istvánnal. A koncert nagyon jó volt, István pedig olyan csodás hangon énekelt, hogy az szavakkal elmondhatatlan. Ajánlom mindenkinek, aki teheti,hogy nézze meg élőben Tabáni Istvánt, mert hatalmas élménnyel lesz gazdagabb!!! István remélem találkozunk még! Köszönöm az élményt!!! Azt hiszem ennyi lett volna az élménybeszámolóm. Bocs, hogy ilyen hosszúra sikeredett,de nem tudok tömören fogalmazni. További minden jót nektek és sok szép Istvános élményt!!! Üdv: Timi.