Szeretettel Nektek. Őszintén, ahogy átéltem. Azzal kezdeném az én találkozásom című élménybeszámolómat, hogy mindenkinek eljön az a pillanat amikor szemtől- szembe állva elmondhat egy- két gondolatot amit nagyon szeretne megosztani Istvánnal! A sokadik próbálkozás, izgalom, sírás után elindultam én is a Nyíregyházi CSISZ Gálára. A kocsiban természetesen István dalai szóltak. Olyan izgatott voltam egész úton, hogy hiába szóltak hozzám a barátnőim én csak testileg voltam jelen a gondolataim máshol jártak. (vajon hol?) Megérkeztünk, hatalmas kígyózó sorok az autók csak jöttek, jöttek. Na Erzsi, gondoltam magamban, most nagyon ügyesnek kell lenned, hogy az álmod neked is valóra váljon. A jegyvásárlásnál próbáltam egy kis információhoz jutni, sajnos nagyon elutasítóak voltak, pedig az összes bájam, kedvességem előhoztam magamból. Jókor, jó helyen: a pénztáros hölgy kis fülkéjébe betoppant az ottani szervező fiatalember. Tőle is érdeklődtem, még egy kis kegyes hazugság is elhangzott a számból. Posztobányi Úrra hivatkoztam, hogy meg van vele beszélve , hogy István fellépése után találkozhatok az én kedvenc énekesemmel. Ő is elutasított, elfoglaltsága miatt nem tud segíteni. Na gondoltam akkor nincs más hátra, saját magamra számíthatok és az összes rafináltságom elővéve újra próbálkozom. Könnyen megtaláltuk az úgymond művész bejárót (vittem magammal a nagynénémet is hátha ketten több sikerrel járunk). A bejárat előtt legalább tíz biztonsági őrbe szaladtunk akik olyan komoly arcot vágtak még megrettentem. Sajnos itt is falakba ütköztünk. Közben nagyon hidegre fordult az idő a kicsinyke bőrkabátomban úgy vacogtam, hogy a fogaim is összeütköztek. De ez sem tántorított el, ennyit nekem István megér, majd kikúrálom magam ha esetleg lebetegszem. Több mint háromnegyed óra várakozás után megállt egy autó, na akkor már a szívem majd kiugrott a helyéről. Igen, Ő az és jönnek felénk, én odaugrok Posztobányi Úrhoz, bemutatkozom s közlöm vele, hogy egy elszánt de nem őrült rajongója vagyok Istvánnak és szeretném átadni a neki szánt ajándékom vagy netalán tán egy autogramot kérni tőle. Megígérte, hogy István fellépése után találkozhatok vele, de ahogy jött úgy távozott el hirtelen, de azt, hogy hol találkozhatunk nem mondta meg. Szaladtunk vissza a főbejárathoz, kezemben fényképezőgéppel, erősen dobogó szívvel. Befurakodtam a színpad előtti tömegbe. Mindent látni akartam Őt magát, mozdulatait a szemeit ahogy énekel, beszél hozzánk. Lehet, hogy hosszú leszek és unalmas de kedves olvasó csak így tudom érzékeltetni az élményeimet és érzéseimet. És jön, jön ..... Köszöntött bennünket elmondta, hogy csak három számot tud énekelni mert még nincs igazán jól. Először a Majdnem szerelem volt, Úgy szeretném meghálálni majd a legvégén a Bohemian Rhapsody-t . Én csak álltam előtte nem érzékeltem semmit a külvilágból csak őt néztem hallgattam gyönyörű hangját, kedves szavait. Levegőt is alig mertem venni nehogy megzavarjam. A fényképezés közben annyira remegtem nem tudtam egy képet sem készíteni. Gyorsan odaadtam az egyik nem István rajongónak aki simán könnyedén megoldotta ami nekem nem sikerült. Sajnos nem sokáig állt a színpadon a fent leírtak miatt. Utána érkeztek a többi CSISZ-sek (bocsánat tőlük de már én rájuk nem voltam kíváncsi). Egy dolog kattogott a fejembe találkoznom kell Istvánnal bármi áron, akár a biztonsági őrön keresztül is. Rohanás vissza a művészbejáróhoz gondoltam csak ott távozhatnak. Találkoztam két ning-es rajongóval is, akik szintén Istvánra vártak. Pár perc múlva feltűnt Ő, nyomában Posztobányi úrral és szerényen, magát nem kímélve megállt velünk beszélgetni. Végre rám került a sor, kezemben a neki szánt ajándékom. Átadás közben egymás szemébe nézve gratuláltam majd jó egészséget kívántam. Megkértem, hogy engedjen meg egy hosszú ölelést az iwiw-es klubtársaim nevében és az én örömömre. A puszi sajnos elmaradt óvni akartam az egészségét. De ami késik nem múlik!!!! Készített az uncsitesóm egy közös fotót. Akkorra már olyan állapotba kerültem, hogy alig tudtam visszatartani a könnyeim, csak nyeltem nagyokat. Az öröm és a meghatottság jelei törtek fel a szívemből. Kértem még aláírást a Blikkes CD-re amit örömmel teljesített. "Hogyan fogom én ezt a sok jót neked meghálálni, amit a dalaidon keresztül és az egyéniséged, kisugárzásod által közvetítesz felénk?" Elbúcsúztunk egymástól, ő indult Makóra, mi meg vissza hisz a CSISZ-es előadás még javában folytatódott, sajnos István nélkül. A találkozás után egy nyugodt lelki béke tört rám, csak szárnyaltam a boldogságtól és csak azt hajtogattam magamban, sikerült sikerült nagyon ügyes vagy H.E., megcsináltad, megcsináltad. Ha soha többet nem találkozhatok személyesen a nagy Ő -vel már akkor is olyan élményben volt részem amit soha nem fogok elfelejteni. Remélem a csillagod még nagyon sokáig fog a magasban ragyogni. Köszönöm István! Zeliziné Hajzer Erzsi